A sarki fény (az északi féltekén: északi fény vagyis aurora borealis, délen: aurora australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék, elsősorban protonok és elektronok által keltett időleges fényjelenség. A töltött részecskéket a Földet védő magnetoszféra eltéríti és csak a mágneses pólusok, vagyis a sarkvidék környezetében képesek bejutni a légkörbe.
Átlépve a védőpajzson a légkört alkotó gázok atomjaival ütköznek, ionizálják és gerjesztik azokat, a gerjesztett atomok pedig az alapállapotba való visszatérésükkor fényt bocsájtanak ki. A sarki fény színei a gerjesztett atomoktól függnek, az oxigén zöld és vörös a nitrogén pedig az ibolyakék árnyalatokért felelős. Leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban az Északi-sarkkörtől északra, illetve a Déli-sarkkörtől délre. Magyarországról általában nem látható. Nevét a római hajnalistennő Aurora nevéből alkották, de északi fény néven is ismert. A Föld legcsodásabb természeti jelenségét 1621-ben egy francia tudós Pierre Gassendi nevezte , a római hajnalistennő, Aurora és az északi szél, Borealis után Aurora Borealisnak. Az északi-fény leggyakrabban 100 km-es magasságban figyelhető meg. Kivételes esetekben alacsonyabb szélességi körökön is látható a fényjelenség. Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között.
Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető. A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust. Sarki fényt a Naprendszer más mágneses bolygóinál (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok egyes holdjainál (Io, Ganymedes) is megfigyeltek. Az Északi fényt persze számos legenda övezi, néptől és kortól függően. Észak -Európában a Valkűrök fénylő páncélzatának égi tükröződését jelentette. Skóciában a mirrie táncosoknak tulajdonították, az oroszok a sárkányok leheleteként emlegették, a Klondike-i aranyásók a csillogó arany visszatükröződésének hitték.
